2015. július 11., szombat

XX.rész – Steven Brown





2013. szeptember 10. (vasárnap)



Azon gondolkodtunk egész nap, hogy mit is csinálhatnánk ma. Hosszú elmélkedés után a bowling mellett döntöttünk. Sose játszottam még ilyet, azt mondják könnyű, de biztos vagyok benne, hogy nekem még ez sem fog menni. Felöltözök egy egyszerű ruhába, kifésülöm a hajamat és kimegyek Justin-hoz. Kéz a kézben lesétálunk a lépcsőn és csatlakozunk a barátainkhoz, beülünk a két autóba, én Justin-nal megyek, Pete meg Mandy pedig Chris-el. Megállunk a club előtt és bevárjuk a többieket, bemegyünk majd kérünk egy pályát és elmegyünk a cipőkért. Átveszem, bekötöm és nézem, hogy milyen viccesen is néz ez ki, odasétálunk a pályához és rendelünk italokat. Beállítjuk a gépet, beírjuk a nevünket, leülök, mert én csak harmadiknak megyek. Nézem ahogyan mindenki jól játszik én pedig egy golyót nem fogok tudni megemelni.
- Kate, te jössz! – bök meg Pete.
- Megyek! – felpattanok és a golyók felé megyek, nézegetem és gondolkozom melyik is lenne a jó.
- A kék a te méreted. – hallom meg magam mellől a méz édes hangját. Elveszem azt a színt és segít nekem az ujjaimat belehelyezni. – Ott az a vonal, arra nem léphetsz rá,a mögül kell gurítanod. Kicsit hátrébb mész, neki futsz és lendületből elgurítod. – mondja, én csak bólogatok, mint aki érti. Hátrébb megyek és nagyon koncentrálok , neki sietek ám a golyót nem elgurítom, hanem eldobom, ami elég hangosan ér földet. Mandy hangosan nevetni kezd, s mi is vele együtt.
- Én mondtam, hogy nem tudok ilyet játszani!
- Ne aggódj, megtanítunk! – kacsint rám Pete.
- Jobb leszel, mint bárki más! – Justin a fejemre ad egy puszit, majd ő gurít. Neki jól megy, szépen egyenesen gurít, én meg egyet sem találtam el, mint egy igazi szerencsétlen. Ismét rajtam a sor, a barátom megfogja a derekamat és segít, a tárgy egyenesen halad a cél felé majd tarol.
- Ez az! – ugrok egyet a levegőbe, majd Justin felkap és megpörget. – Sikerült! – kiáltok és mindenki engem néz, zavarba jövök ezért leülök és iszok a fantámból.
A végén persze én lettem az utolsó, de nagyon élveztem! Megbeszéltük, hogy beülünk valahova enni, egy közeli pub-ra gondoltunk. Kerestünk helyet és rendeltünk. A shake megérkezett ám az ételre várni kell, mindenféle téma feljött.
- Aztán most visszamész dolgozni? – kérdezi Mandy és eszembe jut, hogy szólnom kell, hogy felépültem és újra munkába állhatok.
- Igen, azt tervezem. – mosolygok rá.
- De nem járhatsz egyedül haza! – fogja meg a kezemet és keményen néz rám.
- Egyet értek! – áll mellé Chris is, ez is ritka dolog.
- Megértettem! – nevetek fel és érzem, hogy mellette tényleg biztonságba vagyok. Olyan erőt és érzelmeket kapok tőle, amit azelőtt senkitől, amikor mellette vagyok akkor olyan , mint ha lebegnék, minden rossz elszáll és csak ő létezik számomra. Ez olyan, mint valami drog amitől nem tudsz megválni, a szerelem az én drogom amit iránta érzek. Nem gondoltam, hogy valaha is lesznek ilyes fajta érzelmeim, miután a családom mindent kiölt belőlem, de úgy látszik ez Justin-nak sikerült. Megrepesztette a szívem körüli jeget, majd felolvasztotta és elfoglalta a nagy űrt, ami eddig volt. A szürke hétköznapokból, csodálatos napokat varázsolt és újra előhozta az életkedvemet. Rájöttem, hogy az élet egy játék, neked nagyon jó játékosnak kell lenned, harcolni, küzdeni és kitartani, különben vesztettél. Elkell érni mindent amit akarsz és nem szabad meghátrálni, különben az út amit magad mögött hagytál, a semmiért volt.



2013.szeptember 11. (hétfő)



Justin a bal oldalamon vezet és éppen a munka helyemre tartunk, szólok, hogy most már vissza tudok jönni s akár holnaptól munkába állunk. Kiszállok és megvárom amíg a barátom az oldalamra ér, besétálunk és amint meglátnak mosolyogni kezdnek. Köszönünk mindenkinek és kérdezősködni kezdek.
- Történt valami újdonság amíg nem voltam?
- Igen, nem túl jó. Van egy új főnökünk. Egy bunkó pasi! – mondja nekem Amelia és eléggé idegesnek tűnik.
- Mi ez a gyülekezet itt? Nyomás dolgozni! – egy férfi hang jön hátulról és mindenki szétoszlik, csak Amelia, Justin és én maradunk ott. – Maguk?
- Mr. Brown ő itt Katherina Rider, a lány aki kórházban volt. – Amelia szinte remeg, mint ha félne tőle.
- Jó napot! Katherina Rider vagyok. – nyújtom a kezemet.
- Steven Brown, az új főnök.
- Ő pedig Justin Bieber a párom. – Justin is bemutatkozik és nekem már most nem stimmel valami a fickóval. Öltönybe és nyakkendőbe áll, kopasz és talán egy magas a barátommal. Eléggé modortalannak tűnik már most, olyan nagyképűnek. – Azért jöttem, hogy felgyógyultam és most már munkába tudok állni. – mosolygok, ő pedig komor tekintettel néz és zsebre dugja kezeit.
- Értem, jöjjenek az irodámba és megnézzük mikortól tud jönni, kövessenek. – előre megy, mi pedig utána, belépünk és egy teljesen új iroda tárul elénk, a régi olyan kis hangulatos volt, erre meg inkább több pénzt költöttek, mint magára az étteremre. Leül az asztala mögé , előtte helyet foglalunk és előveszi a beosztást, egy darabig nézegeti s gondolkozik. – Szerda, arra az estére kellenél, mert van száz-tizenhárom foglalásunk, egy cég foglalt valami vállalati buli miatt. Négyre kéne jönnöd aztán záráskor haza is mehetsz. – hátradől a nagy bőr székben én pedig bólogatok. – Szabad tudnom, hogy miért volt kórházba? – nem tudom mit is mondhatnék, de Justin megment.
- Autó balesete volt, éppen tartott haza egy szórakozó helyről, mikor egy részeg sofőr bele ment, megrepedt pár bordája és agy rázkódása volt. – mondja határozottan és olyan védelmező még most is.
- Rendben, akkor szerdán várom! Viszont látásra! – kezet fogunk vele, elköszönünk majd elhagyjuk az épületet.
- Ez egy pöcs! – mondja ki Justin amit gondol mikor már az autóban ülünk.
- Hát az, a frászt hozza rám, nagyon fennhordja az orrát!
- Ami a legjobban zavar, az az, hogy nagyon nézegetett téged, nem kellett sok, hogy rá ne szóljak, csak azért nem tettem, hogy ne veszítsd el az állásod! – Nem emlékszem, hogy ilyen lett volna, bár nem nagyon figyeltem, arra koncentráltam, hogy kiismerjem a férfit a mozgásáról és a gesztusairól, de ha Justin mondja akkor elhiszem neki. Eléggé aggasztó, hogy ilyet tesz a főnököm.
- Ne aggódj! Nem lesz baj, úgy is értem jössz, vagy ha te nem tudsz akkor Chris, nem leszek egyedül! – ráteszem a combjára a kezemet és próbálom lenyugtatni. Nem hiszem, hogy a főnökömnek bármi hátsó szándéka lenne velem szemben, csupán mivel férfi végignézett és felmért. Ez szokás a férfiaknál, nem? Hazafelé út eléggé csendesen telik, Justin szeméből süt a düh és az idegesség, ölni tudna most velük! Nem akarom, hogy még ezen is aggódjon, van elég gondja mostanság, nem akarok a terhére lenni. Attól is félek ami most a héten lesz, Justinnak lesz egy nagy ügye, átkell vennie egy szállítmányt ami drogokat és fegyvereket tartalmaz, félek, hogy baja esik. Nem szeretem, hogy ezt a munkát végzi, már ha ezt lehet annak nevezni, az életét kockáztatja, igaz, ettől sok pénze lesz, de sokkal nyugodtabb lennék, ha keresne egy normális állást, nem érdekelne ha keveset fizetnek, de legalább biztonságban tudnám. 

2015. július 2., csütörtök

Sziasztok!

Tudom, hogy régen hoztam részt, csak elég sok a dolgom és a problémám is. Amint tudok hozok részt, remélem még a hétvégén sikerül :)!

Szép nyarat mindenkinek!

2015. június 13., szombat

XIX.rész - Őrangyal





2013. szeptember 1. (péntek)




Katherina Rider:


Észre sem vettem, hogy elaludtunk, Justin mellettem fekszik és még az igazak álmát alussza. Óvatosan felkeltem, kicsit megfájdult az oldalam, de muszáj lefürdenem. Előveszek pár ruhát a szekrényből és elindulok a fürdőszobába és bezárom az ajtót,  próbálom levenni magamról a ruháimat, nehezen megy de pár perc szenvedés után sikerül. A hajamat felkötöm és előveszek egy törölközőt, lerakom a mosdó kagyló szélére , mivel ha beülök a kádba akkor biztos nem fogok tudni felállni, ezért lezuhanyozok inkább.
Magam köré tekerem a törülközőt és ismét bénázok de megoldottam, fogat mosok,felöltözök és kifésülöm a hajamat. Halkan lépek ki a gőzölgő helyiségből, Justin még nem kelt fel így lemegyek a konyhába. Nem volt kellemes a lépcsőzés, ám ez van, ki kell bírnom, az orvos szerint még egy hét és szerinte teljesen felépülök. Elég korán lehet, mert sehol nincs senki, vagy csak mindenki dolgozik már, az órára nézek és még csak nyolc óra, ezek szerint Mandy biztosan alszik, a többiek meg már elhagyták a házat. Az asztalra teszem az áfonya lekvárt és felteszem főni a vizet a teához, a pirítóba helyezek két kenyeret. Megfordulok és látom, hogy a falat támasztva néz engem, felsikítok, mert azt hittem még alszik.
- Hé, nyugi! Csak én vagyok! – nevet rajtam és én alig bírok nem rá nézni, A felsőtestét nem borítja semmi, a melegítője pedig éppen, hogy takar valamit.  Látom tetoválásait és csodás testét. – Jó reggelt. – lassan közelebb jön és egy finom csókkal köszönt.
- Neked is. Te is kérsz? – kérdezem és elfordulok, mert az arcom biztosan vörös már.
Elpakolunk a mosogatóba és a hűtőbe majd elindulunk a kanapé felé. Bekapcsolom a televíziót és keresek valami értelmes műsort. Egy mese csatornán állok meg, ahol éppen a „Madagaszkár Pingvinjei” megy, ez aztán a felnőtteknek való értelmes műsor.
- Hogy aludtál?
- Egész jól, észre sem vettem, hogy elalszok. – mondom és mosolygok.
- Hát igen, beszéltem hozzád és nem válaszoltál, gondoltam nem keltelek fel,nézni akartam ahogyan alszol. – közelebb jön és kezét a combomra helyezi, kiráz a hideg, bár próbálok ebből semmit sem mutatni. – Tudom, hogy ilyenkor mit érzel. – leheletét érzem az arcomon, felé fordítom a fejemet és vészesen közel vagyunk. Kézével végigsimít a karomon én pedig nem bírok neki ellenállni, megcsókolom és kétségbe esetten szorítom magamhoz. Finoman fogja közre a derekam, nem akar fájdalmat okozni.
- Bocsi, csak éhes vagyok. – Mandy szégyenlős hangja szakít minket félbe. Felé nézünk és én elnevetem magamat, ő még nem tudja, hogy ezt meg kell szoknia. – Öhm, ez kínos kérdés. Most mi a franc van veletek?
- Hát, együtt vagyunk! – olyan büszkén mondja, ez nagyon jól esik és kíváncsi vagyok Mandy reakciójára. Egy pillanatig csendbe marad, aztán sikoltozni kezd és ugrálni.
- Én tudtam, ti egymásért éltek! – lenyugszik és megy a konyhába. Igen, ő többször is mondta, hogy mi mennyire összeillünk meg ilyenek, ám akkor nem hittem neki. Jobb, hogy ez nem előbb következett be, mindennek úgy kellett lennie ahogyan most van, így a tökéletes.
- Mit szeretnél ma csinálni? – felém fordul és megfogja az egyik kezemet.
- Nem tudom, olyat ami nem megerőltető. – mind a ketten nevetünk és ő rám kacsint, tehát már ki is találta, hogy mi lesz a mai program.



Justin hazament pár ruháért, mert azt mondta, hogy addig itt lesz amíg fel nem épülök, mert a gondomat szeretné viselni. Addig én felvettem egy rövid nadrágot és egy fehér pólót, hozzá a piros conversemet. Már kezd esteledni, nem tudom mit akar csinálni, de azt mondta, hogy szerinte nagyon fogom élvezni, hát kíváncsian várom. Kifésültem a hajamat és amikor kilépek a fürdőből Justin éppen akkor pakolja le a táskáját. Mint mindig, most is eszméletlenül néz ki, fekete rövidnadrág, fehér póló és fekete supra cipő, haja tökéletesen be van lőve, akár egy modell.
- Mehetünk?
- Persze, készen vagyok! – megfogja a kezem és elköszönünk a többiektől, segít beszállni az autóba és elindulunk, valahová felfele. Arra még nem nagyon jártam, szóval nem igazán ismerem, inkább a lenti részén vagyok jártas. Csak nézem ahogyan megyünk felfelé , a körbe – körbe utat és a kilátást. A nap mindjárt lemegy, helyét pedig átveszi az ég sötétsége. Látom ahogyan felérünk a tetejére a hegynek és egy parkolóba megyünk, leállítja a motort és kiszállunk. A korlátnak támaszkodom a kezemmel és nézem ahogyan egész Kalifornia elém tárul és lámpa fényekben úszik, a látvány… leírhatatlan és elmondhatatlan. Justinra nézek, a motorháztetőn ül és nézi a tájat, odamegyek hozzá és segít nekem is felülni. Elfekszem a fekete autón és nézem a csillagokat és sötétkék eget.
- Tetszik? – mellém fekszik és fejünket egymás felé fordítjuk.
- Csodálatos, köszönöm, hogy elhoztál ide. – összekulcsoljuk a kezünket és visszatekintek az égboltra. – Nézd! Ott a Göncöl szekér! – ujjammal próbálok oda mutatni ahol én látom.
- Tudod, ez az egész olyan furcsa. Mármint úgy értem, hogy mi, ketten. A sors ezt így akarta, apád engem választott melléd és most nézd meg. Az emberek ezt el sem hinnék ha elmesélnénk nekik, csak az aki átéli velünk.
- Justin, ez hülyén fog hangzani, de én úgy érzem, mint ha te lennél az én őrangyalom. Akármi baj volt, te egyből ott voltál és megmentettél, a jó útra tereltél, megmutattad mi a jó és mi a rossz. Úgy védelmezel, mint egy anya tigris a kölykét, amikor meglőtted azt a férfit miattam, vagy amikor megakartak erőszakolni, te pedig a semmiből ott termettél is elvitettél onnan. Most meg a balesetem után itt ápolsz és mellettem voltál, adtad az erőt, hogy felépüljek. – furcsa ezeket az én számból hallani, mikor én sosem éreztem magam biztonságba, mert nem voltak szüleim és magam kellett elintéznem mindent és kihúzni magamat a bajból, most pedig itt van ő, s minden megváltozott.
- Amikor apád elküldött, hogy meg kell védjelek és amikor megláttalak ott azokkal az állatokkal az első éjszakán, olyan védtelen voltál és tudtam, hogy szükséged lesz rám. Ott eldöntöttem, hogy bármibe is kerüljön, megvédelek! – egyre erősebben szorítja a kezem, felülök és ő is ezt teszi. Nem habozok, azonnal megcsókolóm és a pillangók felélednek, a hideg ráz és megbódít az ajkaival. Nem is tudom, hogy hogyan érezhetek így iránta, az elején rettegtem tőle és utáltam, bár a másik oldalát ismertem meg és az tetszett. Úgy érzem, hogy ő lesz az a fiú akibe belefogok szeretni aztán hatalmasat fogok pofára esni. Nem tudom, majd a sorsunk eldönti, egyenlőre nem tudom neki megmondani, hogy úgy érzem már most beleszerettem, hisz ilyen gyorsan nem lehet, nekem ez új, ilyet még nem éreztem. 

2015. június 8., hétfő

2.Díjam



Nagyon szeretném megköszönni a díjat , a http://rokisuli.webnode.hu/ írójának, nagyon kedves tőle :)

A díj lényege:

 A "Die Verfluchten"  blog szerzője, Doroty Chanté hirdetett egy "Kampány az olvasókért" című díjat, vagyis inkább kampányt. A lényege, hogy a kevésbé reklámozott, olvasott blogoknak hogyan lehet több nézettsége, ezért továbbfejlesztette a Liebster Award-ot  és kitalálta a Dorothy Blog Award-ot.

 

Szabályok:

  1.Köszönd meg a díjat, és tedd ki, hogy kitől kaptad

  • http://rokisuli.webnode.hu/ 

  2.Olvasd el annak a blogját, akitől a díjat kaptad

  3.Írj 12 dolgot annak a blogjáról, akitől a díjat kaptad (térj ki a szereplőkre, a szokásaikra stb... nem írhatod azt, amit ő írt a sajátjáról)

  •  Egyenlőre még nem találtam semmi izgalmasat, de gondolom azért mert még nagyon az elején vagy :)
  • Rövidek a részek :/
  • a helyesírásra nagyon figyelj! :)
  • Szépen fogalmazol és használsz vesszőket, ezeket sokan kifelejtik.
  • A szó ismétlésre is figyelj, inkább használj rokon értelmű szavakat.
  • Szerintem a design-en egy kicsit változtass, egyébként nem rossz :)
  • A szereplőkről: Ahogy látom Vanda egy kicsit félénkebb és könnyen feladja. Timi az aki lelket önt belé. ( a többi szereplőt nem igazán sikerült még megismerni :) )
  • A történetre kíváncsi vagyok, érdekel, hogy mit hozol ki ebből.
  • Szerintem írhatnál kisebb betűkkel , illetve a szöveg színe szerintem lehetne mindig egy színű.
  • Többet már nem tudok írni, úgy érzem mindent leírtam :)

Írj 12 dolgot a saját blogodról 

  • a szereplőket nem valós tulajdonsággal ruháztam fel.
  • a történetem saját
  • azért írtam ezt, mert mindenhol azt látom, hogy a csöpögős, nagy szerelem, viszont egy ilyen élet is benne van a pakliban amiről én írok.
  • mindig próbálom érdekesre írni a történeteket
  • próbálok fordulópontokat beleírni.
  • szerintem izgalmas a blogom (bár mindenkinek más az ízlése) 
  • azért ezeket a szereplőket választottam, mert Barbi magyar és szeretem őt, mert szerintem azért nagy dolog, hogy egy ilyen kis országból így kitudott törni és világ szerte ismert már a neve. Justin meg egyszerűen csak szeretem és őt tudtam elképzelni "rossz fiúnak".
  • Hát itt is ennyi lenne amit írni tudtam. 

Válaszolj a 12 kérdésre:

Mi a véleményed Vanda sportjáról?

  • én régen nagyon sokéig űztem ezt a sportot és én nagyon szerettem, feltöltött energiával és megtanított csapatban dolgozni.

Melyik szereplő a kedvenced?

  • jelenleg egyik sem, mert nem sokat tudtam meg egyikről sem :)

Mi a véleményed Várhegyi "tettéről"?

  • szerintem kicsit túlzás volt bezárni a lányokat, engem késésért sosem zártak be csak annyit mondtak "legközelebb ne késsél"

Feliratkozol?

  • nem :)

Te megvártad volna Vandát Timi helyében?

  • igen, úgy gondolom, hogy egy barátot sem szabad egyedül hagyni , sehol és soha!

Tízes skálán hányat adnál a történetemre?

  • 10/3, mivel még egyenlőre nem izgalmas de várom mi lesz :)

Mennyire tetszik öt pontból az oldalam designe-ja?

  • 5/3

Mielőtt továbbküldtem ezt a díjat, olvasta a blogom?

  • nem 

És ez után fogod olvasni?

  • igen, kíváncsi vagyok, hogy mi lesz, remélem kicsit megkavarod a dolgokat :)

Szerinted Vanda meddig fogja a rocky-t folytatni? (bár még az edzésről nem esett szó)

  • hát ezt nem tudom megmondani, mindenki más, van aki 2-3 év után megunja és van aki több tíz évig űzi :)

Tízes skálán mennyire írok jól? Őszintén!!!

  • 10/7, jól fogalmazol, csak a helyesírásra és a szóismétlésre figyelj :)

Vandát úgy képzelet el, mint a képen, amit felraktam vagy máshogy?

  • én teljesen máshogyan tudnám elképzelni

  Tegyél fel 12 kérdést a saját blogoddal kapcsolatban. (nem lesz 12)

  • Mennyire tartod izgalmasnak a blogot? 10/?
  • Mit gondolsz a szereplőkről?
  • Mit gondolsz milyen kötelék lesz Justin és Katherina között?
  • Mennyire fogalmazom jól ? 10/?
  • Mióta olvasod a blogom?
  • Fel vagy iratkozva?
  • Mit gondolsz a történetről?
  • Mit gondolsz, Justin miért viselkedik így Katherinával?
  • Mit gondolsz Katherina apjának a tettéről?

  Kommentelj annak a blogján legalább 1 fejezethez (vagy akármihez), akitől kaptad, ugyanis mindenkinek jól esik a visszajelzés, ez lehet kritika, véleményezés, vagy az esetleges tetszésed kifejezése. A lényeg, hogy építő legyen!

Cseréljetek linkeket is! Rakd ki azt, akitől kaptad, és írj neki, hogy ő is rakjon ki téged.

Küldd tovább legalább 12 embernek a díjat (nem lesz meg a 12, mert én inkább olyan blogokat olvasok amiket fordítanak.)



2015. május 3., vasárnap

XVIII.rész – Kötelék









2013. augusztus 24. (csütörtök)


Justin Bieber:

Még mindig kómában fekszik, a szilánkok már nincsenek a kezében, a fejét összevarrták és infúziót kapott. Szörnyű őt így látni, olyan , mint aki elvan veszve, viszont én tudom, hogy ő egy nagyon erős lány. Az orvosok szerint a mai nap folyamán kéne felkelnie, két napja itt ülök az ágya mellett és nem mozdulok, minden nap hozatok friss virágot Mandy-vel. Ők munka után egyből idejönnek és ők is vele vannak. Szoktam hozzá beszélni, mert hiszem, hogy megérti és hallja csak egyszerűen nem tud válaszolni, mert alszik. Kezét szorongatom és egy imát mondok el, éppen a felénél tartok mikor a kezemen egy szorítást érzek.
- Katherina! Hallasz? – emelem fel a fejem és közelebb húzom a széket. Szemei olyan lassan nyílnak ki, mint  ahogyan feljön a nap egy téli reggelen. Meglát és az ajkai mosolyra húzódnak. – Annyira örülök, hogy felkeltél! – megakarom ölelni, de félek, hogy összetöröm.
- Mióta vagy itt?
- El sem mozdultam mellőled! – látom a szemében a meglepettséget és azt, hogy örül ennek a hírnek.
- Nem fáj semmid?
- A fejem.
- Igen, az orvos azt mondta, hogy agy rázkódásod van és hogy nem nézhetsz tv-t egy hétig és pihenned kell. – elmondom neki, hogy az orvos miket mondott és megérti ezeket.



2013. augusztus 31. (csütörtök)


Az orvosok ma hazaengedik őt, a saját felelősségére. Ezalatt az egy hét alatt sok minden történt, végig bent voltam nála és mivel nem nézhetett tv-t ezért megkért, hogy olvassam fel neki a kedvenc könyvét. Megtettem neki amit kért és még én is élveztem ezt a dolgot. Az érzéseim egyre erősebbek iránta, a nevetése bearanyozza a napomat és a szemei, akár a tenger. Segítek neki összepakolni és le megyünk a lifttel a parkoló szintre. Segítek neki beszállni az autóba és én is helyet foglalok mellette. Óvatosan vezetek, nehogy valami baj történjen. Kiszállok és segítek neki is, majd a csomagjával együtt bemegyünk a házba. A lépcsőzés nehezen megy neki így a feneke alá kapok és megemelem, nem szól semmit, hiszen tudja, hogy nem menne neki. Beviszem a szobájába és a hátamról leveszem a sport táskát.
- Kell valami? Nem vagy éhes vagy szomjas?
- Nem kell semmi, Justin , nem vagyok kisgyerek. – felnevet és belátom, hogy igaza van.
- Tudom, viszont én hibásnak érzem magam a baleseted miatt. – megfagy a levegő és leülök mellé az ágyra. – Tudod, én nem akartam azt a lányt megcsókolni. Utánad mentem viszont akkor már az autóban ültél. – beletúrok a hajamba és ökölbe szorítom a kezem.
- Nem a te hibádból történt, én volt hülye, beállva és részegen ültem autóba, mert rosszul éreztem magam mikor megláttalak azzal a szajhával. Nem gondolkodtam, csak cselekedtem.
- Ha nem történt volna meg akkor most nem lennénk itt!
- Igen, ám vedd figyelembe azt is, hogy akkor nem töltöttünk volna el együtt egy szép hetet és akkor nem olvastad volna fel nekem a könyvet. – ismét felnevet és már nekem is jobb a kedvem. Közelebb megyek hozzá és megérintem puha orcáját, hüvelyk ujjammal megsimítom bőrét és csiga lassúsággal közeledem hozzá. Ajkunk összeér és finoman mozgatjuk azokat, elhúzom a fejem és homlokára hintek egy csókot. Mögé ülök, hátamat a falnak döntöm és terpeszbe rakom lábamat, hogy rám feküdhessen. Csendben vagyunk, ehhez a pillanathoz most nem is kellenek szavak, a tettek sokkal fontosabbak. Nem tudom, hogy hogyan változtak meg így az érzéseim iránta. Eleinte azért voltam mellette, hogy a védelmezője legyek, a munkám miatt, az apja megbízatásából. Most meg, azért vagyok mellette, mert jelent nekem valamit, fontossá vált számomra. Úgy érzem, hogy végre ő az a lány akit kerestem. Ő nem kér semmit, nem kell neki drága dolgokat venni, neki csak az kell, hogy vele legyek. Tudom, hogy ő is így gondol rám, mert érzem, a csókjai olyanok, mint ha nem akarna sose elválni tőlem. A tettei azt bizonyítják, hogy akar engem, akárcsak én őt. Bármire képes lennék azért , hogy megvédjem és, hogy biztonságban tudhassam.
- Min gondolkozol? – kérdi és fejét kicsit hátra biccenti.
- Minden, azon, hogy hogyan változtak meg így a dolgok és rajtad. – hátán keresztül is érzem, hogy a szíve hevesebben kezdett el verni és légzése is felgyorsult. Tetszik, hogy ezt a reakciót váltom ki belőle, hogy akár csak egy szóval is zavarba tudom hozni.
- Tudod, nagyon sokat járt az eszem azon, hogy mi miért történt. Szerintem mindennek így kellett lennie, ez hülyén hangzik, de a balesetem sem volt véletlen.
- Azért , hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, de e nélkül is megtörtént volna szerintem, mert te olyat váltasz ki belőlem, amit soha senki más nem tudott.
- Akkor meg? – nem érti a célzásom, nem akarom lerombolni azt amit felépítettünk.
- Nem lehetünk együtt, mellettem veszélybe sodornád magad, hiába lennék veled. Nekem nem tiszta a múltam, sem a jelenem. Nem akarlak bajba keverni és az életedet kockára tenni, fontos vagy nekem!
- Justin! Nem érted, én akarlak téged, veled akarok lenni! Azt akarom átélni amit te, veled, melletted! Tudom, hogy megtudsz védeni és tudom, hogy ami kettőnk között van az úgy se fog elmúlni úgy, ha gyötörjük lelkünket. – mind a két kezemet felemeli és összekulcsolja övéivel. – Egyek vagyunk! Ha nem tesszük meg ezt a lépést akkor bánni fogjuk, hogy egy ilyen szép dolgot eldobunk magunktól, mert félünk. Ne a jövőre gondolj, most csak is a jelenre koncentrálj. Nem lehet megmondani azt, hogy mi lenne ha… vagy mi lett volna ha... Ezeket a dolgokat sose fogjuk megtudni. – igazat beszél és szerintem bánnám ha nem lépnék. Felbátorodok és finoman magam felé fordítom, szemeibe nézek és látom, hogy ragyognak, mint a nap az égen, vagy a csillagok az éjszakában.
- Nem hiszem el, hogy létezik ilyen lány, mint te! Fogalmad sincs, mit érzek irántad Katherina! – ismét magamhoz húzom és megcsókolom, vigyázok arra, hogy még fájó bordáit ne fogjam meg. Beletúrok a hajába és próbálom még közelebb húzni, kezeivel nyakamat szorítja. Levegőhiányban szenvedünk, elválunk egymástól.
- Akkor ez az jelenti, hogy…
- Igen, azt! – szavába vágok és lefektetem magam mellé, elhelyezkedünk és fejemet a kezemmel és hátát cirógatom. Eltelik pár perc és már csak egyenletes szuszogását hallgatom, elaludt. Olyan gyönyörű, jó érezni, hogy a karjaim között ennyire nyugodtan alszik, mikor én egy mocskos ember vagyok és egy ilyen ártatlan lányt rántok bele az életembe. Nem tehetek róla, az érzelmeim iránta tagadhatatlanok és tenni fogok azért, hogy a legjobbat kapja és jó élete legyen mellettem, nem fogom hagyni, hogy bárki vagy bármi elvegye tőlem, az életem árán is megfogom őt védeni!

2015. április 16., csütörtök

XVII.rész – Bevallatlan érzések








2013.augusztus.22 (kedd)


Egész nap a házban ül mindenki, már unom magam. Gondolkodtam, hogy rágyújtok, ám most éppen ahhoz sincsen túl sok kedvem.
- Este nincs kedvetek egy kis bulihoz? – vetem fel az ötletet.
- Nem tudom, nem hiszem, hogy jó ötlet lenne. – rázza a fejét Chris.
- Ugyan már, nagyon unatkozom!
- Te nem vagy ilyen bulizós! – néz rám megszeppenve Pete.
- Nyugalom, légy szíves már! – kérlelem őket és végül csak Mandy megy bele a dologba.
- Viszont akkor jön Justin is!
- Kizárt, Mandy, felejtsd el! Hívom inkább Lil-t! – nem szeretném ha Justin is jönne, kicsit össze vagyok zavarodva és tombolni szeretnék egyet. Lil barátom szerencsére belement, viszont én autóval fogok menni, ha már van, kényelmesebb , mint a busz , vagy hazasétálni éjszaka. Ránéztem az időre és még csak délután hat óra van, nem bírom még három órát várni arra, hogy elkezdjek készülődni. Úgy döntöttem inkább lefekszem aludni, hogy az este biztosan pörögjek.

Az ébresztő órámra kelek, tehát itt az idő, teljesen be vagyok zsongva, átmegyek a fürdőbe és lezuhanyozok, közben hajat mosok. Miután kész vagyok a haj szárítással is, kutakodom a szekrényemben és találok egy szép sötétkék testhez simuló ujjatlan és a derekán van egy ezüst öv. Keresek hozzá egy fekete balerina cipőt és a hajamat egyszerűen csak kivasalom, rakok fel szempilla spirált és fekete szem ceruzát. Késznek nyilvánítom magam, ám a táskámba becsempészek egy kis kábítószert és lemegyek a nappaliba.
- Egy perc és mehetünk! – szalad le Mandy, ekkor csengetnek, nem tudom ki lehet az ilyenkor. Kinyitom és Justin-nal találom szembe magam.
- Hát te? – kérdezem meghökkent fejjel.
- Tudtommal bulizni indultok, gondoltam veletek tartok. – az a csábos mosoly, de nem akartam, hogy jöjjön. Nem reagálok rá semmit, Mandy jelenik meg mellettem és kerüli tekintetem, tudtam, hogy szólni fog neki. Elköszönünk és bevágom az ajtót, elindulok az autóm felé mikor Justin azt mondja, hogy vele megyünk. Nem foglalkozom vele, kinyitom az ajtót és beülök a saját autómba, Mandy megrázza a fejét és csatlakozik hozzám.
- Nem akartam, hogy jöjjön! – mondom idegesen és beindítom az autót, nem szólal meg, csak halkan bekapcsolja a rádiót. Tudtam, hogy kelleni fog a fű, legalább picit lenyugtat, már csak az hiányozna ha apám is csatlakozna hozzánk, akkor lenne teljes a „banda”. Keresek parkoló helyet és látom, hogy Lil már vár minket, kiszállok és megölelem.
- Jól néztek ki lányok! – mosolyog ránk és barátnőmet is üdvözli.  – Szia, haver! – lepacsiznak és próbálok nem tudomást venni Justin-ról, inkább Lil-el beszélgetek, míg sorra nem kerülünk.

 - Az első kört én állom! – felkiáltok és a pulthoz megyünk, iszunk egyet és kiakarok menni.
 - Hova, hova? – állít meg egy mogyoró barna szem pár, aminek alig lehet ellenállni.
 - Ki! – intek és ott akarom hagyni, de követ,hát ő akarta. Kiérek és az autóm motor háztetőjére ülök, kiveszem a cigarettát a táskámból és meggyújtom.
- Na, ne már! Hagyd abba!
- Ne parancsolgass már Justin! Ezért nem akartam, hogy gyere! Tombolni akartam! – förmedek rá.
- Szerinted ettől jobb lesz? – kérdezi és mellém ül.
- Ezt már megbeszéltük. – számomra itt lezárul a beszélgetés és inkább mélyeket szívok a halálból. Azon jár az eszem, hogy annyira kívánom Justin-t, annyira csókolni akarom és ölelni, de nem lehetek ennyire könnyen kapható. A tegnapi csókunk újra az elmémbe villan és érzem, hogy akaratlanul is mosoly kúszik az arcomra. Újra szívok egyet és egy másik kép jön elő, ahogyan megmentett az utcánkba, ahogyan meglőtt egy embert miattam, hogy megvédjen. Lehet tényleg minden csak azért volt, hogy nekem segítsen, csak sajnos ezt nem jól mutatta ki. Elnyomom a csikket és leszállok az autóról, csatlakozik hozzám és besétálunk, Lil ismét megtalál és a kezembe nyom egy italt, megiszom és eléggé erősnek bizonyul.
- Szerintem ne igyál sokat, mert tudod a drog és a pia nem nagy barátok. – mondja én pedig csak bólogatok. – Ha bármi kell, akár baj van, keress meg, vagy hívjál fel, itt leszek. – megsimítja a karomat és elmegy. Megborzongok és még több érintést akar a testem és a szívem is, megiszok még egy ilyen erőset aztán bemegyek az emberek közé. Megtalálom Mandy-t is és érzem, hogy kicsit szédülök, elkapom a ritmust és mozgatjuk a csípőnket. Lil is megjelenik mellettünk és akik odaakarnak jönni táncolni, elküldi őket. Ugrálunk a zenére és kiabálunk, most érzem, hogy élek. Forog velem a világ és kicsit rosszul is érzem magamat, kimegyek a tömegből és előveszem a telefonom, nehezen de sikerül megtalálnom Justin számát. Kicseng ám sokadszorra sem veszi fel, azt mondta, hogy itt lesz, így hát elkezdem keresni. Az embertömeg szélén kezdem, hát ha nem akar beolvadni, nem szokása. A kanapéknál látom, hogy ül és mellette egy fekete hajú lány, aki mindjárt felfalja a szemeivel. A lány észrevette, hogy nézem őket, rám kacsint és Justin szájára tapasztja a sajátját, elkap a hányinger és érzem ahogyan forog velem a világ. Nem telik el sok idő, Justin eltolja a lányt és feláll, ahogy látom kiabál vele és mutogat,a lány csak felém mutat. Rám néz én pedig már szaladok is, beülök az autómba és kitolatok, látom ahogyan kiszalad és figyeli az autóm. A könnyeim folyni kezdenek, nem hiszem el, hogy ezt tette velem. Kezdtem hinni abba, hogy több vagyok számára és tényleg úgy érzem ahogyan én, ám nem így sült el a dolog. Nem tudom merre megyek, megfordulok és már nehezen megy a vezetés, a szórakozó hely felé tartok, alig látok valamit és a kormányból is kettő van. Egy fényszórót látok szemben, érzem, hogy elvesztem az uralmam az autóm felett és hatalmas csattanás követi ezt, a légzsák az arcomba nyílik. Félig vagyok csak magamnál, nem tudok megmozdulni és a fejem is rettentően fáj, a fehér anyag vörös vér díszeleg. Hatalmas tömeg gyűlik körénk és csak azt látom ahogyan kinyílik az ajtóm. Justin arca tűnik fel, megfogja a kezem amit nem bírom megmozdítani, mindenem fáj.
- Nem lesz semmi baj! Miért csináltad ezt? Mondtam, hogy ne igyál! A kurva életbe! – megfogja  az arcom egyik kezével és ahogyan visszaemeli magához, látom, hogy véres. Nem tudok semmit sem reagálni, a testem olyan, mint ha nem is lenne. – El ne merj ájulni! A mentők már jönnek! Megmentenek téged, csak maradj velem és ne csukd le a szemed! – az a nézés, mint ha féltene.
- Úr isten! Justin! – barátnőm zokogását is halom de nem látom, a szirénázás már hallatszódik. – Bírd ki Kate, könyörgöm! – próbálok a hangra koncentrálni és nem a fájdalomra, nem megy. A szememet nem tudom nyitva tartani, pedig küzdenem kell, ám a kín elviselhetetlen.



Justin Bieber:


Egy lány leül mellém és beszélni kezd hozzám, próbálok figyelni rá, ám a zene nagyon hangosnak bizonyul. Egyre közelebb jön felém és megcsókol, kapcsol az agyam és eltolom magamtól.
- Még is mit képzelsz? – pattanok fel a helyemről. – Takarodj innen te ribanc! – erre ő csak vigyorog és a hátam mögé mutat. Megfordulok és látom ahogyan Katherina felénk néz és elfut, nem gondolkodom, egyből utána megyek. Látom beülni az autóba és elhajt, ideges leszek és egyből szólok Lil-nek, hogy jöjjön ki, meg kell keresnünk, hiszen kábító szerezett és ivott rá. Sose hallgat rám, olyan makacs és akaratos, éppen ezért érzek úgy iránta, ahogyan. A falnak dőlök és várom,hogy kijöjjenek, ekkor egy csattanást hallok és pár lány hangját ahogy felsikoltanak. Könyörgöm, csak ne az legyen amire gondolok! Egyre többen mennek a hang irányba és én is követem őket, egyből meglátom a  rend számot, a motor háztető össze van nyomódva, két autó ment egymásba és egyből tudom, hogy kié az egyik. Odasietek, átverekedem magam a tömegen, az ablak betörve és a légzsákok kinyílva. Látom gyönyörű haját a fehérség között, feltépem az ajtót és keze kiesik rajta. A légzsákok leeresztenek és meglátom vérző orrát, felszakadt szemöldökét és száját. Szemei nyitva vannak és reám néznek. Megszorítom sápadt kezét, a vér rikít a bőrén és megijedek.
- Nem lesz semmi baj! Miért csináltad ezt? Mondtam, hogy ne igyál! A kurva életbe! – megfogom egyik kezemmel a fejét és ahogy visszahúzom látom, hogy az is vérzik. Féltem, nem akarom, hogy nagy baja legyen, hallom ahogyan mögöttem egy lány már a mentőkkel beszél. Látom, hogy Katherina már nem bírja sokáig. . – El ne merj ájulni! A mentők már jönnek! Megmentenek téged, csak maradj velem és ne csukd le a szemed! – kérlelem és reménykedem benne, hogy sikerül neki.
- Úr isten! Justin! – Mandy sírására leszek figyelmes, mellém jön és figyeli barátnőjét . – Bírd ki Kate, könyörgöm! – a mentők nemsokára itt vannak, a szirénázás nagyon élesen hallatszik. Próbálom szóval tartani és látom, hogy küzd, erősebben szorítom a kezét és már csak a csukott szem héjait látom.
- Kurva életbe! Nem! – üvöltök és jön két férfi egy hordággyal, arrébb tessékelnek és Lil lefog, nem akarom, hogy ez legyen vele. Nehezen kiveszik az autóból, a nyakát rögzítik és mindenféle orvosi dolgot mondanak.
- Menj vele! Utánatok megyünk! – erősködik Mandy, megölelem és a mentősök után megyek.
- Kérem , maga a hozzá tartozója?  - kérdezi egy nő aki a kor lapot fogja.
- A barátja vagyok! – el sem hiszem, hogy ezt mondom.
- Kérem válaszoljon minden kérdésemre. – bólintok és elkezdi, a szokásos kérdéseket, név, kor, lak cím. Mindent elmondok neki és Katherina felől kérdezek.
- Ne aggódjon, túl fogja élni! Feltehetőleg eltört pár bordája és betört a feje. Most kómában van, viszont egy két szilánk a kezében van, így azt majd ki kell szednünk. – nem tudom elhinni, hogy ennyire lazán mondja, nekem megszakad a szívem, hogy így látom, arcán a lélegeztető és karján az infúzió lóg. Nem hiszem el, ha elmondtam neki, hogy mit érzek akkor nem érti félre az előző incidenst és akkor ez most nem történne meg. Megállíthattam volna , hogy ne füvezzen vagy ne igyon, nem hallgatott rám, tudtam, hogy nem lesz egy átlagos este. Ezért is jöttem velük, tudtam, hogy vigyáznom kell rá, de nem sikerült. Hogy lehetek ekkora barom? Vele kellett volna lennem mikor bejött és nem kellett volna ott hagynom, hogy majd keressen meg, viszont a tegnapi után ma annyira hidegen viselkedett velem, mint ha ő nem akarna engem. A csókjában éreztem, hogy ennél több van ott csak nem tudja mit akar vagy csak magának sem akarja bevallani. 

2015. április 9., csütörtök

XVI.rész – Függő




2013.augusztus 21. (hétfő)


Justin többször is keresett, de bennem túl nagy a fájdalom, nem voltam képes arra, hogy lássam, pedig hiányzik, annak ellenére is amit tett. Lil-el napi szinten beszélünk és néha el is jön megnézni, hogy hogyan vagyok. Apám folyamatosan küldi a hülye ajándékait, nem győzöm visszaküldeni őket. Elkezdtem füvezni, elkell lazítanom magam s ez máshogy nem menne, tudom, hogy helytelen és nem vagyok rászokva, csak kell. A szobámba állva, kinyitom az ablakot és megtekerek egy cigit, meggyújtóm és mélyen beszívom, lent tartom egy keveset aztán kifújom, olyan, mint ha minden egyes szívásnál eltűnnének a dolgok és csak a jó veszi át a helyét
- Nem hiszem el, Kate! Már megint füveztél? – Mandy ideges , nagyon, nem díjazza ezt az egészet, szerinte csak egy wellness hétvége kellene és jobban lennék, téved.
- Értsd meg, hogy máshogy nem megy, nem tudom leküzdeni azt ami bennem van!
      - De igen! Egyszer már segítettem, ha hagynád, most is tudnék! Ne tedd tönkre magad!


Madaline Silverman:

Egyszerűen nem bírom őt lebeszélni, fáj őt újra összetörtnek látni. Eltaszít mindenkit, magába fordult, szerintem ezt csak egy ember tudná helyrehozni, az pedig Justin. Nem mondom, hogy szép dolog volt amit ő tett, ám semmi kétségem afelől, hogy ő nem érez semmit Kate iránt. Csak tőle tudok segítséget kérni, még Lil sem tudta lebeszélni, attól félek, hogy elfogja tüntetni magában az érzelmeit és teljesen megfog változni. Ezt már pedig nem akarom, sürgősen segítség kell, addig kell leállítani, amíg rá nem szokik erre a szarra.
- Justin?
- Mandy, minden rendben?
- Nem, semmi sincs rendben! Kate, Kate füvezni kezdett és sehogy sem tudom őt leállítani! Csak te tudsz rajta segíteni, hidd el nekem, hogy szeret téged és tudom, hogy te is őt, ezt bebizonyíthatod, ha most azonnal idejössz és segíted őt összekaparni! – leteszi a telefont és szerintem már elindult idefelé.


Katherina Rider:


Még sosem szívtam semmit, fűn kívül, nem is szeretnék, ez a cucc eléggé eltud vinni egy másik helyre, az én világomba, ami a fejembe van. Már értem azokat az embereket akik ezt szívják, ha apám nem cseszte volna el ezt az egészet akkor valószínűleg nem lenne ez.
- Hol van? – hallom ahogy lentről üvölt valaki, aki nem más , mint a kedves Justin. Na, nem, ide aztán be nem jön, az ajtóhoz állok és tolom a kezeimmel. A kilincs lenyomódik, de nem engedem, hogy bejöjjön.
- Menj innen! – kiabálok és próbálok minden erőmmel arra koncentrálni, hogy ne lépjen be ide.
- Segíteni akarok, nyisd ki, nem akarok benned kárt okozni! – tudom, hogy komolyan beszél és nincs más választásom, mint hátraállni, mert ahogyan ismerem belöki az ajtót én meg a földön fogok landolni.  – Végre! – felém siet és megölel. – Jól vagy?
- Mit érdekel téged? Minek jöttél ide?
- Katherina! Szerinted normális, hogy füvezel?
- Leszarom, hogy normális e vagy sem, azt tudom, hogy lenyugtat és segít átvészelni ezt a szart , amit te és apám okoztatok! – talán még soha nem éreztem ekkora dühöt, mint most, eljött az a perc, amikor egy kanál vízben megtudnám fojtani.
- Tudod, hogy sajnálom, helyre akarom hozni!
- Ezt már nem lehet, elcseszted! – hátat fordítok neki és próbálom kizárni a hangját, de akaratlanul is bekúsznak a fülembe.
- Tudod, hogy én nem játszottam meg magam!
- Ó, kérlek, fogd már be, csak egy pillanatra! Ide figyelj, de most nagyon, te végig nézted azt ahogyan szenvedek és rettegek, ahogy eltudom felejteni a dolgokat akár egy napra is. Végig tudtad nézni, hogy milyen felhőtlenül örültem a vidám parkba, pedig tudtad, hogy mi volt, s hogy mi lesz! Kurvára megjátszottad magad! Jajj, Kate, te kis naiv lány, úgy is bedőlnél egy ilyen fiúnak, mint Justin Bieber! Vagy mondjam inkább, hogy Drew Bieber? Cseszd meg, egy hazug vagy! – kiviharzok a szobámból, felveszem a cipőmet, elveszem a táskámat a pultról és már a házon kívül vagyok, futok és nem akarom, hogy Justin elkapjon. Átfutok az út túloldalára és a játszótér felé indulok, esni kezd az eső, alig látok valamit de sietek. Már érzem a nyirkos füvet alattam, megfogja a karom és visszahúz, a vizes talajon megcsúszik a lábam és hanyatt vágódok. Segít felállni és egy szót sem szól, száját egyből az enyémre tapasztja, elakarom lökni, de a szívem nem engedi. Hagyom, hogy átkarolja a derekamat, én pedig beletúrok vizes és kócos hajába. Nyelve keringőre hívja az enyém és soha nem volt még ilyen romantikus pillanatom.
- Kérlek ne cuccoz! Ez neked fog ártani!
- De értsd meg, más hogy nem megy! – zokogok és karjaiba borulok, nem bírom. A lábaim remegnek és haza akarok menni. Segít nekem és elvezet a házig, felmegyünk a szobámba ahol átveszek egy nadrágot és pólót. A fiókba nyúlok és kiveszek egy cigit, meggyújtom és Justin azonnal mellettem terem.
- Nem!
- Ne parancsolgass! Nem lesz semmi bajom! – megfordulok és ismét beleszívok, érzem ahogyan testem és agyam kezd ellazulni. Nem hiszem el, hogy csak így tudom elérni azt, hogy figyeljen rám. Kezdem azt érezni, hogy Justin nekem már tényleg több, mint egy barát, ám akkor is egy barom!